Miért van az, hogy mindenkinek bika kell?

Érdekességet, ártatlanságot sugallnak a szemeid – rég nem kaptam bókot
Elszöktem otthonról, át kell gondolni megint sok mindent
Meguntam minden este egyedül, a magányban elaludni. Jönne már a szerelmem
Fogszabályzót kéne tetetni
Néha meglep az emberi irigység, rosszakarás
Alig várom a február közepét, igazi spirituális feltöltődés lesz
Olvassa még valaki a blogom?
Mióta .... Ezt inkább le sem írom.

Kisgyerekként nagyon vallásos voltam és hittem Istenben. Nem volt olyan vasárnap, hogy ne mentem volna templomba. Ma már nincs ez így, azóta sok minden változott. Ha most megkérdeznél, hogy hiszek Istenben, akkor nem tudnám egyértelműen azt válaszolni, hogy igen. Hiszek egy hatalmasabb erőben, a szeretetben, de még én sem tudom miben.

Nos ezt csak azért mondom el, mert van egy album, amelyet nagyon szeretek és amelyet lassan 2 éve nem tudok megunni. Sok esetben tud erőt adni, és noha vallásos énekekről van szó, valahogy én mégsem annak veszem őket. Egyszerűen olyan periódusban akadtam rá, amikor nagy szükségem volt valamire, ami megment, és ez az album úgy érzem akkor sok erőt adott és ad azóta is.

Michael W. Smith – A new halleluja című lemezéről van szól.

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam rajta, ma meg H.K.-val is beszéltünk, hogy miért jobb az embereknek mást mondani, vagy kitérni az őszinteség elől?

Nem sokkal egyszerűbb kimondani az őszintét és nem bizonytalanságban hagyni a másikat?

And you can’t find it from looking. I learned that—years ago. You know, you can’t go searching for it. It’s always when you least expect it. Maybe when you’re not hoping for anything

Na még olyan randim sem volt, ami kisebb vitával indult volna...

Megvolt a 3. berugásom.
Dirty danceltem.
És rájöttem, hogy még totál kiütve sem tudom elengedni magam.
A 2012 év meg nagyszerű lesz.
Boldogat Nektek is.

Olvasok újabban egy könyvet, nagyon érdekes, biztosan sokat fog segíteni. Épp arról ír, hogy mennyire hasznos a naplóírás (esetünkben a blogírás). A szerző szerint meg kell örökíteni az élményeinekt, majd azokat idönként vissza kell olvasni, hogy ne feledjük el őket, mert csak így tanulhatunk.

Így most nagyon megjött a folytatáshoz a kedvem.

Ha jellemeznem kellene a 2011-es évet a legtökéletesebb rá a zsúfolt szó lenne.

Azt hiszem eddig még nem volt az életemben ilyen intenzív év, mint az idei, amikor:
- rengeteget nevettem
- sokat szenvedtem
- volt részem kudarcban bőven
- sikerélményem is, habár ez szerelmi téren még mindig nem teljesedett ki
- új spirituális technikát tanultam, amelyet minden nap alkalmazok, és amely révén sok embert és nagyszerű élményeket kaptam
- a blog által is sikerült új embereket megismerni, ez kifejezetten jó volt ebben az évben, sok élményt, utazást hozott magával
- befejeztem egy pszichoterápiát ami segített még jobban megismerni önmagam
- a hipochonderségből még nem gyógyultam ki, lehet nem is fogok :))
- sokszor vártam a csodát, még mindig várom
- karrier szempontjából hullámvölgy volt ez az év, de volt benne jó pár siker
- HK lealázott Honfoglalón, rájöttem, hogy hót buta vagyok
- skkal nyitottabb és felszabadultabb lettem, és a szorongásom sem a régi
- többet pletykáltal a kelletténél
- 4szer voltam Budapesten, az országban meg olyan helyeken jártam, amelyek létezéséről nem is tudtam
- rengeteget randiztam, párat ki is hagytam volna
- jókat ettem, jó emberek társaságában
- még mindig nem engedtem el sok mindent magamtól
- végre éltem.

Hogy milyen lesz a 2012 év? Még jobb mint az idei!

Egy egész hetet készültem rá. Minden porcikámmal ráhangolódtam, elterveztem még az apró részleteket is. Óramű pontossággal megvolt minden kocka, minden jelenet.

Nem jött össze. Annyira fáj belül.

Újabb élményekkel gazdagodok a Romeo-n. Újabban több emberről kiderült, hogy 2 profilja van. Az egyik a jófiús, aki kapcsolatot és komolyat keres, a másik a perverz szexet kereső. Sőt van olyan is akinek három profilja van.

Volt egy srác akivel találkoztam, a rendes profilja alapján ismerkedtünk össze. Egész normális, jóérzésű fiúnak tűnt. Egy héttel ezelőtt beszélgettünk a második profilján, akkor perverz szexet akart, meg... inkább nem is sorolom. Nem kicsit döbbentem le.

És nem ő az első, mintha csak szembesülnöm kell most ezekkel. Egyre jobban érzem, hogy ez nem az én világom. Lehet megint kéne egy kis szünet.

Igen sok mindenkivel beszélgetek mostanában. One comes, two goes. Meg most már képet is mutatok ám, ha nagyon édibédi, meg nem egyből gangbang. De azt tapasztalom, hogy én is édibédi vagyok, de közben meg az egész beszélgetés elakad. És még mindig az van, hogy az akar megdöngetni akit én nem akarok. Nehéz ez kérem. I don’t give a shit.

Emlékszel még az utolsó randinkra? Sétáltunk az utcán, nevetgéltünk, miközben édességet majszoltunk.

Te mosolyogtál, én meg megkérdeztem, hozzám jönnél ha megkérném a kezed? Te azt mondtad, hogy igen és hogy két gyereket szeretnél. Azt is kérdezted, hogy milyen iskolába adjuk őket, románba vagy magyarba. Én egyértelműen a magyar mellett tettem le a voksomat, az érveimre pedig helyeslően bólintottál.

És arra emlékszel, hogy amikor utoljára megcsókoltál a nyílt utcán annyira zavarban voltál, hogy megharaptad az ajkam? És arra, hogy azt mondtad, ha minden lejár visszajössz és megpróbáljuk együtt?

Nekem ma nagyon hiányzol...

Egy hónap alatt annyit randiztam (tulajdonképpen ez az év maga volt a randizgatások éve), hogy már magam sem tudok kivel találkoztam.

- ott van a rendes, humoros, jó pasi, de mégsem vonz, zavar valami az arcában
- a barátnős pasi és a házas is mind többet akarnak, én meg nem
- ott van Mr. Right, de ő meg nem itt lakik, pedig ő lehetne maga a főnyeremény
- egyszerre két pasival randizni is érdekes dolog, főleg ha két eszeveszett jó pasival teszi az ember

Kezdek rájönni, hogy ismétlődnek a dolgok az életemben. Na meg még mindig ott tartunk, hogy ha én egyszer beleélem magam valamibe és elkezdek lelkesedni, az pont nem jön össze.

Lehet hagyni kéne az elveket…
Én nem is tudom most miért írtam ezt a bejegyzést…

A Freeblog valamit nagyon elbaxott az elmúlt héten, így szinte az összes blog tartalma elment, a biztonsági mentéseket pedig csak augusztusig tudták megoldani. Jó pár bejegyzésem elszaladt, de szerencsére sikerült őket visszaszerezni, sajnos a kommenteknek búcsút mondhatok.

Megfordult a fejemben, hogy költöztetem a blogot, vagy akár abba is hagyom. Még nem tudom mi legyen.

Régebben nagyon zavart a pletyka, valósággal féltem, hogy valaki elkezd pletykálni rólam, neadj isten képeket küldözget rólam másoknak. Éppen ezért én is nagyon vigyáztam a diszkrécióra (már a szó elolvasásától is nevetnem kell), nem szerettem senkiről beszélni.

Nemrég épp rólam pletykált valaki, pont nekem. :)) Érdekes volt hallani, amit rólam mond.

Ma már le sem …, mindenki azt mond rólam amit akar, hidegen hagy.

Ma nagyon szeretetéhségem van. Nem tudom mitől, de annyira akarok valakit, aki engem is akar. Aki ha reggel felkelek és belenéz a zöld szemeimbe látom rajta, hogy akar és hogy én vagyok számára a legfontosabb, a legszebb a világon. Akivel olyan csókolózni, hogy beleremeg minden porcikád, akivel a szeretkezés maga a katarzis. Akivel értelmet kap mindaz az álmodozás amiben élek. Olyan pasi kell akire én várok és aki rám vár. Tudom, hogy megérdemlem!

Bárhol is lennél, én várlak!

Tele van a Romeo biszexuálisokkal. Mintha valami rajzás lenne. Mindenki szeretőt akar feleség vagy barátnő mellé. Elegem van belőlük.

Megfigyeltem újabban, hogy ahogy egyre idősebb leszek úgy tetszenek egyre jobban a népdalok. Gyerekként, és még tiniként is mindent utáltam ami népzene, mert folyton belém akarták sulykolni. Egy ideje viszont egyre többet hallgatok, kedvenceim az új köntösbe bújtatott népdalok. Imádom őket.

Miért van az, hogy a melegek legnagyobb többsége hipochonder?

Miért van az, hogy akinek megadatik a boldogság és egy gyönyörű pasi nem tudja értékelni?

Életemben ennyi jókívánságot nem kaptam, mégis annyira egyedül éreztem magam mint még soha.

Miért van az, hogy a frusztráltságaim miatt nem tudok lépni? Sokat kell még ezen dolgozni. Nagyon sokat.

Újabban teljesen másképpen kezelem a depressziós időszakokat. Nem dönt annyira le és hamarabb túlteszem magam rajtuk. Ez jó.

Jelentem, elkezdtem hízni. Felszedtem 6 kilót. Még hátra van 10. Holnaptól gyúrok is.

A Rómeon való jelenlétem óta kezdek rájönni, hogy azért mégsem vagyok olyan rossz pasi.

Eljött az az időszak, amikor nem lehet mindent kiírni. De azért egy valamire jó (volt) ez a blog, rengeteg értékes embert ismertem meg.

Mostanában egyre jobban érzem azt, hogy coming outolni kellene anyunak. Elegem van már a hazugságokból, egyre terhesebb lesz.

Arra gondoltam, ha már coming outolok akkor egyúttal kinyomtatom a blogom és odaadom olvassa el. Legalább megismer és látni fogja mennyire nem volt könnyű.

Igaza volt H.K.-nak, teljesen kiégetem és ez a blogírásban is megmutatkozik. Nem tudok írni, még akkor sem ha rinyálni kéne, pedig abban én jó vagyok.

Három éves a blogom. Mikor telt el ez a három év?

Mától én és Mr. Saxobeat minden éjjel együtt alszunk.

Olyan érdekes, hogy amikor kicsit elkezdem beleélni magam minden elillan. Mikor tanulom már meg a leckét?