Megfigyeltem újabban, hogy ahogy egyre idősebb leszek úgy tetszenek egyre jobban a népdalok. Gyerekként, és még tiniként is mindent utáltam ami népzene, mert folyton belém akarták sulykolni. Egy ideje viszont egyre többet hallgatok, kedvenceim az új köntösbe bújtatott népdalok. Imádom őket.

Miért van az, hogy a melegek legnagyobb többsége hipochonder?

Miért van az, hogy akinek megadatik a boldogság és egy gyönyörű pasi nem tudja értékelni?

Életemben ennyi jókívánságot nem kaptam, mégis annyira egyedül éreztem magam mint még soha.

Miért van az, hogy a frusztráltságaim miatt nem tudok lépni? Sokat kell még ezen dolgozni. Nagyon sokat.

Újabban teljesen másképpen kezelem a depressziós időszakokat. Nem dönt annyira le és hamarabb túlteszem magam rajtuk. Ez jó.

Jelentem, elkezdtem hízni. Felszedtem 6 kilót. Még hátra van 10. Holnaptól gyúrok is.

A Rómeon való jelenlétem óta kezdek rájönni, hogy azért mégsem vagyok olyan rossz pasi.

Eljött az az időszak, amikor nem lehet mindent kiírni. De azért egy valamire jó (volt) ez a blog, rengeteg értékes embert ismertem meg.

Mostanában egyre jobban érzem azt, hogy coming outolni kellene anyunak. Elegem van már a hazugságokból, egyre terhesebb lesz.

Arra gondoltam, ha már coming outolok akkor egyúttal kinyomtatom a blogom és odaadom olvassa el. Legalább megismer és látni fogja mennyire nem volt könnyű.

Igaza volt H.K.-nak, teljesen kiégetem és ez a blogírásban is megmutatkozik. Nem tudok írni, még akkor sem ha rinyálni kéne, pedig abban én jó vagyok.

Három éves a blogom. Mikor telt el ez a három év?